Átlagos esetben a leggazdaságosabb elrendezés az egyfőtartós futódaru.
A teherbírás és a fesztáv növelésével a főtartó keresztmetszete és önsúlya növekszik, ezáltal erősebb pályatartó beépítése szükséges és csökken a daru lehetséges emelési magassága. A baloldali ábrán látható, hogy mely teherbírás és fesztáv tartományban válik gazdaságtalanná az egyfőtartós és lesz kifizetődőbb a kétfőtartós futódaru.
A futódaruk általában az épület két oldalán, az épület tartóoszlopain kialakított konzolokon vagy a darupálya megtartására szolgáló oszlopokon rögzített darupályán futnak. Ezt az elrendezést felülfutós darunak nevezzük (jelölése: EL).
A darupályán haladó keréktám és a főtartó kapcsolódása szerint megkülönböztetjük a „felső csatlakozású” (EL-A), az „alsó csatlakozású” (EL-B) és a „ráültetett” (EL-C) kialakítást. Az elrendezés megválasztása segít rugalmasan alkalmazkodni a daruzott térrel szemben támasztott követelményekhez illetve az épület lehetőségeihez.
Ha a darupályát közvetlenül az épület födémgerendáihoz rögzítjük, akkor függő vagy alulfutó daruról (EH) beszélünk. Függődarukkal az épület teljes szélessége bedaruzható, sőt lehetőség van konzolos kialakításra is, amivel a szomszédos hajóban történő emelés is megvalósítható.
Nagyobb teherbírás és fesztáv esetén a daruról a födémre jutó terhelés felvétele irreálisan nagy költséggel oldható csak meg, ezért ez a konstrukció csak a fenti ábra szerinti tartományban gazdaságos.
![]() |
GD Gép és Daru Kft. | tel: +36 1 371-2800 | © 2013. Minden jog fenntartva |
||||
e-mail: gd@gepesdaru.hu | created by ATEDIN |